A bevezetőt tekintve talán kicsit meglepő lehet, hogy mennyire nem esetem a horror: sosem értettem, mégis mi a jó abban, hogy egy könyvvel/filmmel/játékkal próbálom szánt szándékkal magamra hozni az infarktust, ha ugyanezen hatást egy APEH-boríték, egy kósza svábbogár vagy a bliccelés közben meglátott ellenőr is simán kiváltja belőlem. Bővebben
Akárcsak a teljes játék maga. Nagyon nehéz volna, és őszintén mondom, hogy nem is akarok hibát keresni benne, ugyanis életem egyik meghatározó élménye volt az Amnesia: The Dark Descent. A játékmenet folyamatosan tolja előre a játékost, ha nem az, hogy éppen nagyon félünk, akkor a történet, vagy egy újabb fejtörő, amelyekből a végére már kijut néhány nehezebb, de azért még megoldható darab is. Bővebben